Kincskeresés a faluban

Minden gyerek szeret keresni, kutakodni, kincsekre lelni. A következő egyszerű játék tehát garantáltan minden gyereknek tetszeni fog.

Reggel kutya sétáltatás közben elrejtettem néhány csokit és cukorkát a játszótéren, majd nekiláttam krétával nyilakat rajzolni az aszfaltra. Néhány nyíl tévútra vezetett, néhányat kicsit elrejtettem, egy kőfalra, egy nagyobb kőre vagy a járdaszegélyre rajzoltam fel.

Volt három különleges nyíl is, dióból, rózsasziromból és a gyerekek kedvence cukorkákból volt kirakva.

A gyerekek biciklivel indultak kincset keresni, én gyalog követtem őket, ha kellett segítettem. Eleinte nehezen ment a dolog, de aztán rájöttek a dolog logikájára, hogy hol érdemes figyelniük, lassítaniuk, keresniük.

A játszótéren szinte minden játékra rajzoltam nyilat, mindenhová fel kellett mászniuk, be kellett kukucskálniuk minden kis lyukba, mire a megfelelő nyíl végre a kincshez irányította őket.

A következő kört már csak a játszótéren játszottuk, a gyerekek rejtettek el nekem apróságokat és én kerestem. Ezt legalább annyira élvezték, mint amikor nekik kellett a nyilakat követniük. Ügyesek voltak, jól elrejtették ők is a kincset és jókat nevettek, mikor a félrevezető nyilakat követve zsákutcába jutottam. Végül én is megtaláltam a nekem szánt csokit.

Füzet-parádé

Augusztus vége...Mi is következik eztán? Két dolog, amit mindig nagy izgalommal várok. Tulajdonképpen nem is tudom melyiket várom jobban- a szülinapomat, vagy az iskolakezdést! :) 

Bizony, én kicsiként is nagyon szerettem az iskolakezdéseket. Ilyenkor a legtöbb gyerek izgatott, lázasan készülődik, ceruzákat rendezget, könyveket csomagol, pakolászik. 

És talán ez a lelkesedés később sem lankad, amikor az ember már felnőtt. Itt van például az öcsém, akinek a friss, új, papírszagú könyveit magam csomagolom. Szinte jobban izgulok, mit ő. 

Íme néhány tipp, hogyan tegyünk kreatívvá egy sima, mezei füzetet : 

És íme a klasszikus brit mesesorozat- Mr men- ami ihletet adott. Nem kevés angol humorral, és elragadó karakterekkel. :) Enjoy it! 

Cica mentés

Éppen füvet nyírtam, amikor kisfiával kézen fogva átsétált hozzánk a szomszédunk, Viki. Egy létrát szeretett volna kérni, mert a kiscicájuk felmászott egy magas fenyőfa tetejére és sehogy sem tudott onnan lejönni.
Fogtuk a létrát és elindultunk leszedni a buta macskát a fáról. Először én másztam fel érte, de a cica átment a szomszéd fenyőfára, nem akart hozzám odajönni. Viki étellel próbálta lecsalogatni, de úgy sem értünk el sok sikert, a létra túl alacsony volt, Vikinek tovább kellett másznia fel a fára. Így már sikerült megfognia Fridát, a macskát, de macskával együtt most Viki nem tudott lemászni a fáról. Felmásztam a létrán, hogy segítsek, Frida minden karmával Vikibe kapaszkodott, de végül valahogy megkaparintottam. Mindenki biztonságban földet ért. Egészen feldobta a napomat a macska megmentése.

Kisállatok tartása

Minden gyerek szeretne magának háziállatot. A kisállatok pedig felelősségre nevelik a gyerekeket. 

Itt nálunk nincs hiány állatból, a gyerekek viszont még egy kicsit kicsik, ezért a felelősség főleg minket, felnőtteket terhel, de a gyerekeknek kötelességük legalább egy keveset segíteni. A kutya sétáltatást sokszor unalmasnak találják, a céltalan séta őket még nem szórakoztatja, de szívesen begyűjtik a tojást a tyúk ólból vagy noszogatásra kitakarítják a kalitkát és a nyuszik házát is. 

Én még nem is takarítottam nyúlketrecet, úgyhogy most nekem volt szükségem a segítségre. A kis Juli volt a feladattal megbízva. Hozta vödörben a faforgácsot, együtt felmentünk a szénapadlásra szalmáért, egyedül újratöltötte az itatót és az etetőket is. Végezetül lóherét és pitypang levelet is szedett a nyusziknak a már tiszta házikóba. 

Közösen örültünk az eredménynek, Juli pedig elismerte, hogy a takarítást ezúttal még ő is szórakoztatónak találta.

Erdőn, mezőn, réteken

Az apuka erdész, vadász, méhész. Múlt hétvégén mézet készített, ami természetesen számomra és a gyerekeknek számára is érdekes volt. Becky egyik osztálytársa, egy fiú is itt volt, végig segített egy üveg mézért cserébe.

Érdekes dolog a mézkészítés, és jó, hogy a gyerekek is besegíthettek. 

Első lépésként egy spatula szerű villával lekapartuk a sejteket fedő viaszt. Ezután a mézet már könnyű volt kinyerni a keretekből egy modern gép segítségével. A mézpörgető olyan mint egy nagy centrifuga.

Négy mézes keret fér el benne egyszerre, így van egyensúlyban. Ezután már csak be kell kapcsolni és megvárni amíg a méz kicsapódik és a centrifuga alján egy csapon keresztül kicsurog.

Ezt a mézet még át kell szűrni. Mi tartottuk a nagy szitát, az apuka öntötte a mézet. Most kb 50 kg mézet sikerült szüretelni, tavasszal 80 kg volt.

Így néz ki egy mézszűrő

A szitán átszűrt mézet pár napig állni hagytuk, hogy kitisztuljon. Pihentetés után a mézbe került levegő buborékok és viasz a méz felszínén gyűlik össze, és könnyen eltávolíthatók. 

Idén külön izgalmas, hogy megkértek, fessek új logót a mézes üvegekre. Talán az új üvegeket már az én festményem fogja díszíteni.

A vadászat főleg a kisfiút, Johannest hozza lázba, de ma délelőtt mindannyian célba lőttünk az udvaron. A lövészet nem nekem való, de azért én is kipróbáltam. Johannes szinte már szakértő, de még a kis Juli is lőhetett. Egész mulatságos volt. Miután én lőttem, tőlünk balra 3 alma a földre hullott, csak nem én voltam? Ki tudja, bár nem hinném. :)

Meglepetések

Juli szemei felragyogtak majd angyalian elmosolyodott, amikor megtudta, hogy ő is elmehet moziba, ahol ráadásul a kedvenc meséjét nézheti meg. Öröm volt ránézni.
A moziban az is jó, hogy a legtöbb gyerekfilm rejt magában egy két jó viccet a felnőttek számára is.

Jó a gyerekeket meglepni, mert ők még olyan őszintén tudnak örülni az apró dolgoknak is. Annyira jó érzéssel töltött el, mikor én mentem el moziba unokaöcsémmel, Botonddal és filmnézés közben megölelt, és megköszönte, hogy elhoztam.

Vagy a minap, mikor Juli egy plüss jegesmedvét kapott ajándékba a vendégektől. Boldogan ölelte magához a macit, látszott raja, hogy nagyon tetszik neki.
Ezeket a pillanatokat nem szeretném elfelejteni.

Gyurma házilag

Csütörtökön Réka receptje alapján főztem a gyerekeknek gyurmát.
A recept:

20dkg finomliszt

10 dkg só

3 dl víz

1 evőkanál étolaj

1 tk citromsav

Összekeverjük és folytonos keverés mellett főzzük. Réka figyelmeztetett, hogy hamar nehéz lesz keverni, az alapanyagok valóban gyorsan besűrűsödtek és gyurma szerűvé váltak. Addig főztem amíg az egész össze nem állt és már képtelenség lett volna tovább keverni. 

Miután kicsit kihűlt a gyurmánk átgyúrjuk és ekkor lehet színezni ételfestékkel vagy kakaóval,pirospaprikával, curryvel, mindennel ami fog. Később a gyurma nem fog fogni.

Este jól is jött a gyurma, Julinak pont annyi ideig tartott egy gyurma baba elkészítése, ameddig én kitrágyáztam az istállót. (Csütörtökön egyedül voltam a gyerekekkel, de megígértem, hogy az állatokat is ellátom. Néha a kettőt nehéz egyszerre, ilyenkor valamivel jó lefoglalni a gyerekeket.)

Frizbi

Tegnap végre találkoztam az eddig valószínűleg rejtőzködő velem egy korúakkal a faluból.
Egy igazi vidéki fesztiválra hívtak el. A közeli településen díjugrató verseny volt, estére pedig bulit szerveztek. Nagyon jó volt a hangulat, olyannyira, hogy ma is összejött a csapat.

A tőlünk két km-re lévő Friedrichsruhe-ba bicikliztünk át, ahol a focipályán frizbit játszottunk. A bemelegítő kör után két csapatra oszlottunk születési dátum szerint, majd indulhatott a játék. Kilencen voltunk összesen, a cél az volt hogy gólt dobjunk az ellenfél kapujába.

A frizbivel nem szabad futni, tovább kell passzolni, ha megkapjuk. A kedvenc csapatjátékom lett, nagyon szórakoztató. Jó egy órát játszottunk, tovább már nem bírtuk. Fogalmunk sem volt kinyert, de folyt rólunk a víz. Megbeszéltük, hogy még megismételjük a játékot. Alig várom már!

GoodBye!

Hahó!

Igen, én is itt vagyok! Tudom, hogy keveset írtam, de hadd szóljon mentségemre, hogy alig volt időm utolérni magam...Most pedig már a cuccaimat pakolgatom hazafelé. Két hónapot egy bőröndbe. Minden kis apróság az elmúlt néhány hetet  juttatja az eszembe. Hiányozni fognak. Megint. Ez az egy dolog elviselhetetlen az Au-pair-ségben. Az elválás. :'(

 Még annyi mindenről akartam írni. Sok-sok vicces, mókás, izgalmas sztori. Kalandparkok, ugrálóvár a kertben, London felfedezése gyerekekkel, tengerpart, még egy kis angol konyha, néhány őrült recept...De ez most kicsit várat magára. Írni fogok,amint lesz újra időm.

Addig is olvassátok Esztert, és mindenkinek további szép, élménydús nyarat kívánok! :)

Kata

Muffin sütés ajándékba

Végre itt is elkezdődött a nyári szünet! A gyerekek alig tudták már kivárni, hogy vége legyen az iskolának.

A szünet kezdetét muffin sütéssel ünnepeltük meg. Legnagyobb meglepetésemre a 7 éves Johannes nagyobb lelkesedéssel vett rész a sütésben mint a nővére. 

Egyszerű csokis muffint készítettünk, csoki darabokkal. Én kimértem a hozzávalókat, Johannes adott hozzá mindent, ő üzemeltette a robotgépet is. Közösen formába töltöttük a muffinokat. Miután kisültek Becky dekorálta ki őket. Nagylelkűen nekünk is megengedte, hogy egy-egy muffint kidíszítsünk...

Becky egyik barátnőjének szülinapja volt, a bulira elküldtünk néhány mini muffint. Egy karton dobozt kibéleltünk rózsás szalvétával, majd rózsaszín csomagoló papírral dekoráltuk ki kívülről. Végezetül átkötöttük egy szalaggal a dobozt. 100%-ban saját készítésű, kedves ajándék. :)

                          

A recept

250 g	Liszt
150 g	Cukor
2 EK	Kakaópor
2 TK, gestr.	Sütőpor
1/2 TK	Szódabikarbóna
150 g	Tejcsokoládé
75 g	Étcsokoládé
250 ml	Tej
90 ml	Olaj
1	Tojás

Számháború

Emlékszem, amikor még általános iskolás voltam, nem múlt el nyár számháború nélkül. Minden tábor csúcspontja ez a játék volt.

Érdekes, itt senki sem ismerte. Becky idén befejezte az általános iskolát, ami itt csak negyedikig tart. Ennek örömére egy kedves ötlettel állt elő, megvendégelte az egész osztályt és a tanító nénit is.

Ez az alkalom kapóra jött egy jó kis számháborúhoz.

Délelőtt elkészítettük a számokat. Becky 1000-től 5000-ig én 5000-től 10000-ig írtam fel számokat, hogy ne legyen kavarodás. Zöld és kék csapat versengett egymással, mi két zászlóval játszottunk. Egy nagyobb papírra zászlót terveztem a zöld csapatnak, Becky a kéknek. A zászlórúd faágból készült.

A tanító néni és én is játszottam. A tenyerünkre írtuk a számainkat, nehogy elfelejtsük őket. Megtanítottam a gyerekeknek, hogy tankoljanak (dugják össze a fejüket, és így takarják el a számtáblákat) ezen kívül a ház fala, az istálló, a kertben a fák, bokrok, a fa házikó és a farakás ideális terepet képeztek a játékhoz. Jól lehetett rejtőzködni. A zászlót sajnos egyik csapatnak sem sikerült megtalálnia. 

A játékot a mi csapatunk élte túl. Minden számot leolvastunk, ezzel kiejtettük az ellenséges csapat tagjait a játékból. Jól szórakozunk, mire a játéknak vége lett a hús és a virsli is megsült, ülhettünk asztalhoz vacsorázni.

Még egy szülinap

Nyáron szinte minden hétvégére jut egy születésnap. Ma nálunk volt party, apuka szülinapját ünnepeltük. Egy nagyon fárasztó, de egyben nagyon jó nap volt a mai.

Az iskola és a munka miatt már korán, hét órakor felköszöntöttük az apukát. Délelőtt sok volt még a teendő, én a kertet készítettem elő a délutáni bulira, az anyuka a konyhában serénykedett. Leszedtem neki a ribizlit, finom ribizlis sütit sütött. Füvet nyírtam, leveket söprögettem, majd megérkezek a nagyszülők és egy unokatesó aki annyi idős mint én. Janával kihordtuk az asztalokat, letörölgettük őket, majd kimentünk a mezőre, némi dekorációt keresni. Míg a nagyi remek ebédet főzött a családnak.

Íme az eredmény:

A mezei virágok üvegben vagy egyszerű vázában nagyon kecsesek tudnak lenni. És nem utolsó sorban tartósabbak, mint azt az ember gondolná.

A büfé asztal volt a másik nagy kedvencem:

Egy utánfutó, ami azért praktikus, mert benne még a gyerekeknek is jut hely. Volt, hogy mind a négy gyerek bent volt az utánfutóban, majd kettesével kikukucskáltak, mint valami kis mezei pockok.

A hűtőt nem fotóztam le, de a büfékocsi mellé állított bádog kádat töltöttük tele vízzel, pakoltuk meg jéggel. Tökéletes volt! Minden üdítő jól elfért benne.

Lassan megérkeztek a vendégek, mi még előtte egy rövid kis bicikli túrára is elmentünk Janával, a barátjával és Beckyvel. Az erdőben áll egy eldugott kis medence, a víz csak térdig ér benne, remek hűsítő egy olyan meleg délutánon, mint amilyen a mai is volt.

Egy igazi vidéki hangulatú szülinapot tartottunk, csak úgy mezítláb, kint a kertben. 

A gyerekek krétával rajzoltak a betonra, fára másztak, a nagyobbak lovagoltak is, frizbiztünk, kutyát sétáltattunk, grilleztünk, beszélgettünk. Tíz óra is volt már, mire mindenki hazament.

A gyerekek és a kutya

Bodza is itt van velem Németországban. Otthonról úgy tűnt, ha minden simán megy is, azért a kutyával biztos lesznek problémák.

Szerencsére eddig minden simán ment.

Ott kezdődik a dolog, hogy Bodza otthon félt a gyerekektől és az idegenektől is. Elég sokat olvastam a témában, de sokkal okosabb nem lettem: a kutyának idő kell, jutalomfalat és nyugodt környezet, nyugodtan közeledő emberek.

Ez végül is bevált. Bodza első nap mindenkit megugatott, de aztán a gyerekek elhalmozták jutalomfalatkákkal. Néhány nap múlva már hűségesen követte őket, finom falatokat remélve. Kis idő múlva pedig már nyugodtan simogathatták, ölelgethették, fel is emelhették. Azóta valahogy minden gyereket szeret.

 

A gyerekek is nagyon szeretik őt. Nem beszélve a tacskóról, Freddyről. Délutáni programunk a kutyafuttatóban játszó kutyák figyelése, fagyival, bambival vagy anélkül. :)

Reggel vagy Bodzával, vagy Freddyvel együtt megyünk az oviba. Bodza be is jöhet, ha felveszem. Juli minden reggel szorosan magához öleli, mielőtt elköszönünk.
Johannes talán első kedves mondata hozzám az volt, hogy köszönöm, hogy magaddal hoztad a Bodzát.

A gyerekek a kutyának köszönhetően megtanultak néhány magyar szót is.
- gyere ide!
- marad!
- okos
- ül
Mindannyian tudjuk, hogy Bodza azt jelenti, Holunder.

Oh, Bodza ist so kuschelig!

Én pedig sosem vagyok egyedül, és mindig van ok egy sétára a mezőn, ahová egyébként nem mennék ki. Bodza viszont nagyon élvezi, ott nyugodtan elengedhetem, vidáman rohan, rengeteg szagot érezhet. Rendszeresen látunk nyulakat, őzeket, macskákat és egy egerészölyv párral is minden nap találkozunk, akik itt laknak az erdő szélén. Egy kutya ki tudja még mi mindent kiszimatol.

Ha a faluban sétálunk Bodza mindig okot ad a beszélgetésre. Tegnap pedig az szomszéd asszony kért meg, had ölelgesse már meg, megengedtem. Cserébe kaptunk egy kígyóuborkát, egyenesen a kertből.

Így telik vidéken az élet. :)

Uzsonnára alma szendvics

Egy finom és egészséges uzsonna:

Ötletek kislányoknak

A legtöbb kislány szeret szépen öltözködni, ékszereket hordani, szép frizurával óvodába menni. Julit reggelente általában én öltöztetem, szinte csak szoknyát hord. A haja viszont rövid. Egyik reggel nővére megkért, hogy fonjam be a haját, el is készült a két copf, Juli ábrándozva nézte. Megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e ha neki is megcsinálnám a haját, a sajnálkozó válasz az volt, hogy az ő haja túl rövid.

No nem baj, próbáljuk meg azért!

Kiderült, hogy elég hosszú már a haja, azóta pedig növeszti is, de "Nem Aranyhaj hosszúságúra, mert akkor még valaki rálépne!"

Még indulás előtt lefényképeztem, a tükörben is megnézte magát jobbról, balról, megkérdeztem elégedett-e.

A válsz olyan aranyos és őszinte volt, Juli alig hallhatóan, szinte suttogva azt felelte: nagyon elégedett.

Az idősebb kislánytól pedig én tanulok. A mezőn sétáltunk, amikor elkészítette ezt a szép gyűrűt nekem. A virág szárát kilyukasztotta a körmével, majd hurkot formált és a szár végét átfűzte  lyukon.

Itthon vízbe raktam a gyűrűmet és már két nap eltelt, de még mindig tökéletes.

Zene

Tavaly nyáron is fontos volt a zene a gyerekeknek, ez idén, itt, Németországban is így van. Hangszereken is játszanak, és mindig dúdolgatnak valamit.

Johannes dobol, Becky fuvolázik, Juli keddenként zene csoportba jár, az anyuka gitározik, s énekel is, engem meg elküldtek zongorázni. Lehet zenekart alapítunk. ;)

  

Juli egyik kis barátnőjével már sikerült is a dolog.. Zenedobozzal és játék hangszerekkel egész hangzatosak voltunk. Még a kanárinak is tetszett a Happy Birthday a mi előadásunkban, ő is rázendített.

Aztán a kis Juli berakott egy angol gyerekdalos CD-t, amiből egy szót sem ért, de tökéletesen énekli a dalokat. Jó hallása van. Néha interneten is hallgatunk angol dalokat, a dalok olyan jól lekötik a gyerekek figyelmét.

Johannes szereti a Five little monkeys-t, mert viccesnek találja a videót.
Rebecca el tudja fuvolázni a This old man-t, Juli énekel hozzá.

Van a gyerekeknek egy zenélő könyve is. Ma levendulát metszettem a ház előtt, Julinak viszont szünet van az oviban, hogy ne unatkozzon kivittünk egy padot a ház elé, ahová kényelmesen elhelyezkedett a szintén óvodás szomszéd kisfiúkkal. A három gyerek együtt dalolt, amíg én kertészkedtem. Öröm volt hallgatni!

Lovak

Mikor jelentkezem a munkára, még fogalmam sem volt róla, hogy a családnak három lova is van. Örültem, mikor kiderült, mert ez azt jeleneti, hogy végre ezen a nyáron több időm van lovagolni, mint egész évben otthon.
Terepen lovagolunk. A falu kb három fő utcából áll, azon túl rétek, szántóföldek, erdők, patakok vannak minden irányba, ameddig a szem ellát.

Hetente kétszer van időnk az anyukával lovagolni. Délelőtt megyünk, ameddig a gyerekek nincsenek itthon. Tegnap egyedül mentem, először. Izgalmas volt. Az ég eléggé borús volt, jöttek mentek a felhők. El is eredt az eső, szerencsére éppen az erdőben voltam és nem esett sokáig, de akkor rendesen zuhogott. Utána felfrissült a természet is, mi is. Lotte-val lelkesen vágtáztunk végig a patak partján, aztán fel a dombon és már vissza is értünk a faluba.

A gyerekek is tudnak lovagolni. Mind a hárman a saját egyéniségükhöz mérten állnak hozzá a lovakhoz.
Rebecca a gondoskodó, ő ügyesen kihajtja őket a rétre, majd vissza is hívja őket. Sajnos kevés ideje van lovagolni, még csak egyszer voltunk együtt, de akkor nyereg nélkül jött, a kis pónin, úgy ügettünk, vágtáztunk. Sportos, ügyes kislány.
Johannes a kis vadóc a fa tetejéről ugrik rá a ló hátára, vagy az istálló ablakán mászik ki, felpattan a lóra és cowboyt játszik.

Juli szobája tele van lovakkal, két hintalova is van, a kulacsa is rózsaszín, pónis. Állandóan a nyergekkel játszik az udvaron, ő fésülgetni szereti a lovakat. Egy két körre azért szívesen fel is ül rájuk. A minap őt és kis barátnőjét vezetgettem körbe körbe az udvaron.
A nyári szünetben talán többet fogunk együtt lovagolni, Juli is szívesen megtanulná már egyedül irányítani a lovat, és biztos vagyok benne, hogy Becky velem tartana az erdőbe, ha ideje engedné.

Rózsák zellerszárból

Mikor legutóbb Pinteresten keresgéltem kreatív ötleteket gyerekeknek, találtam is valamit, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet. Nyomdázás zellerszárral. Roppant egyszerű a dolog, de annál élvezetesebb. Levágjuk a zellerszár végét, befestékezzük, és már indulhat is a móka.

       

A nyomdázásban az a jó, hogy már egy óvodás korú gyerek is ügyesen nyomdáz, de a felnőtt számára is érdekes a dolog.

Íme az eredmény. Ráadásul nekünk csak vízfestékünk volt itthon, de azzal is tökéletes rózsákat készítettünk

A zeller szár nagyobb részét pedig egy finom salátába használtuk fel. Ebben a salátában számomra az a különleges, hogy külön-külön nem szeretem az összetevőit, de együtt valami mesés eredményt hozhatunk ki belőlük!

Hozzávalók:

- zellerszár

- kínai kel

- kígyóuborka

Az öntethez:

- 4 ek tejföl

- 4 ek citromlé

- 4 tk méz

- 4 tk szója szósz

- chili ízlés szerint

Mindent összeaprítunk és keverünk és már kész is a finom saláta.

. 

My Toy Story

Néhány földön heverő játék, egy pont kéznél lévő kamera, és egy kis fantázia szülte az alábbi képregényt :