Füzet-parádé

Augusztus vége...Mi is következik eztán? Két dolog, amit mindig nagy izgalommal várok. Tulajdonképpen nem is tudom melyiket várom jobban- a szülinapomat, vagy az iskolakezdést! :) 

Bizony, én kicsiként is nagyon szerettem az iskolakezdéseket. Ilyenkor a legtöbb gyerek izgatott, lázasan készülődik, ceruzákat rendezget, könyveket csomagol, pakolászik. 

És talán ez a lelkesedés később sem lankad, amikor az ember már felnőtt. Itt van például az öcsém, akinek a friss, új, papírszagú könyveit magam csomagolom. Szinte jobban izgulok, mit ő. 

Íme néhány tipp, hogyan tegyünk kreatívvá egy sima, mezei füzetet : 

És íme a klasszikus brit mesesorozat- Mr men- ami ihletet adott. Nem kevés angol humorral, és elragadó karakterekkel. :) Enjoy it! 

Cica mentés

Éppen füvet nyírtam, amikor kisfiával kézen fogva átsétált hozzánk a szomszédunk, Viki. Egy létrát szeretett volna kérni, mert a kiscicájuk felmászott egy magas fenyőfa tetejére és sehogy sem tudott onnan lejönni.
Fogtuk a létrát és elindultunk leszedni a buta macskát a fáról. Először én másztam fel érte, de a cica átment a szomszéd fenyőfára, nem akart hozzám odajönni. Viki étellel próbálta lecsalogatni, de úgy sem értünk el sok sikert, a létra túl alacsony volt, Vikinek tovább kellett másznia fel a fára. Így már sikerült megfognia Fridát, a macskát, de macskával együtt most Viki nem tudott lemászni a fáról. Felmásztam a létrán, hogy segítsek, Frida minden karmával Vikibe kapaszkodott, de végül valahogy megkaparintottam. Mindenki biztonságban földet ért. Egészen feldobta a napomat a macska megmentése.

Kisállatok tartása

Minden gyerek szeretne magának háziállatot. A kisállatok pedig felelősségre nevelik a gyerekeket. 

Itt nálunk nincs hiány állatból, a gyerekek viszont még egy kicsit kicsik, ezért a felelősség főleg minket, felnőtteket terhel, de a gyerekeknek kötelességük legalább egy keveset segíteni. A kutya sétáltatást sokszor unalmasnak találják, a céltalan séta őket még nem szórakoztatja, de szívesen begyűjtik a tojást a tyúk ólból vagy noszogatásra kitakarítják a kalitkát és a nyuszik házát is. 

Én még nem is takarítottam nyúlketrecet, úgyhogy most nekem volt szükségem a segítségre. A kis Juli volt a feladattal megbízva. Hozta vödörben a faforgácsot, együtt felmentünk a szénapadlásra szalmáért, egyedül újratöltötte az itatót és az etetőket is. Végezetül lóherét és pitypang levelet is szedett a nyusziknak a már tiszta házikóba. 

Közösen örültünk az eredménynek, Juli pedig elismerte, hogy a takarítást ezúttal még ő is szórakoztatónak találta.

Erdőn, mezőn, réteken

Az apuka erdész, vadász, méhész. Múlt hétvégén mézet készített, ami természetesen számomra és a gyerekeknek számára is érdekes volt. Becky egyik osztálytársa, egy fiú is itt volt, végig segített egy üveg mézért cserébe.

Érdekes dolog a mézkészítés, és jó, hogy a gyerekek is besegíthettek. 

Első lépésként egy spatula szerű villával lekapartuk a sejteket fedő viaszt. Ezután a mézet már könnyű volt kinyerni a keretekből egy modern gép segítségével. A mézpörgető olyan mint egy nagy centrifuga.

Négy mézes keret fér el benne egyszerre, így van egyensúlyban. Ezután már csak be kell kapcsolni és megvárni amíg a méz kicsapódik és a centrifuga alján egy csapon keresztül kicsurog.

Ezt a mézet még át kell szűrni. Mi tartottuk a nagy szitát, az apuka öntötte a mézet. Most kb 50 kg mézet sikerült szüretelni, tavasszal 80 kg volt.

Így néz ki egy mézszűrő

A szitán átszűrt mézet pár napig állni hagytuk, hogy kitisztuljon. Pihentetés után a mézbe került levegő buborékok és viasz a méz felszínén gyűlik össze, és könnyen eltávolíthatók. 

Idén külön izgalmas, hogy megkértek, fessek új logót a mézes üvegekre. Talán az új üvegeket már az én festményem fogja díszíteni.

A vadászat főleg a kisfiút, Johannest hozza lázba, de ma délelőtt mindannyian célba lőttünk az udvaron. A lövészet nem nekem való, de azért én is kipróbáltam. Johannes szinte már szakértő, de még a kis Juli is lőhetett. Egész mulatságos volt. Miután én lőttem, tőlünk balra 3 alma a földre hullott, csak nem én voltam? Ki tudja, bár nem hinném. :)

Meglepetések

Juli szemei felragyogtak majd angyalian elmosolyodott, amikor megtudta, hogy ő is elmehet moziba, ahol ráadásul a kedvenc meséjét nézheti meg. Öröm volt ránézni.
A moziban az is jó, hogy a legtöbb gyerekfilm rejt magában egy két jó viccet a felnőttek számára is.

Jó a gyerekeket meglepni, mert ők még olyan őszintén tudnak örülni az apró dolgoknak is. Annyira jó érzéssel töltött el, mikor én mentem el moziba unokaöcsémmel, Botonddal és filmnézés közben megölelt, és megköszönte, hogy elhoztam.

Vagy a minap, mikor Juli egy plüss jegesmedvét kapott ajándékba a vendégektől. Boldogan ölelte magához a macit, látszott raja, hogy nagyon tetszik neki.
Ezeket a pillanatokat nem szeretném elfelejteni.

Gyurma házilag

Csütörtökön Réka receptje alapján főztem a gyerekeknek gyurmát.
A recept:

20dkg finomliszt

10 dkg só

3 dl víz

1 evőkanál étolaj

1 tk citromsav

Összekeverjük és folytonos keverés mellett főzzük. Réka figyelmeztetett, hogy hamar nehéz lesz keverni, az alapanyagok valóban gyorsan besűrűsödtek és gyurma szerűvé váltak. Addig főztem amíg az egész össze nem állt és már képtelenség lett volna tovább keverni. 

Miután kicsit kihűlt a gyurmánk átgyúrjuk és ekkor lehet színezni ételfestékkel vagy kakaóval,pirospaprikával, curryvel, mindennel ami fog. Később a gyurma nem fog fogni.

Este jól is jött a gyurma, Julinak pont annyi ideig tartott egy gyurma baba elkészítése, ameddig én kitrágyáztam az istállót. (Csütörtökön egyedül voltam a gyerekekkel, de megígértem, hogy az állatokat is ellátom. Néha a kettőt nehéz egyszerre, ilyenkor valamivel jó lefoglalni a gyerekeket.)

Frizbi

Tegnap végre találkoztam az eddig valószínűleg rejtőzködő velem egy korúakkal a faluból.
Egy igazi vidéki fesztiválra hívtak el. A közeli településen díjugrató verseny volt, estére pedig bulit szerveztek. Nagyon jó volt a hangulat, olyannyira, hogy ma is összejött a csapat.

A tőlünk két km-re lévő Friedrichsruhe-ba bicikliztünk át, ahol a focipályán frizbit játszottunk. A bemelegítő kör után két csapatra oszlottunk születési dátum szerint, majd indulhatott a játék. Kilencen voltunk összesen, a cél az volt hogy gólt dobjunk az ellenfél kapujába.

A frizbivel nem szabad futni, tovább kell passzolni, ha megkapjuk. A kedvenc csapatjátékom lett, nagyon szórakoztató. Jó egy órát játszottunk, tovább már nem bírtuk. Fogalmunk sem volt kinyert, de folyt rólunk a víz. Megbeszéltük, hogy még megismételjük a játékot. Alig várom már!

GoodBye!

Hahó!

Igen, én is itt vagyok! Tudom, hogy keveset írtam, de hadd szóljon mentségemre, hogy alig volt időm utolérni magam...Most pedig már a cuccaimat pakolgatom hazafelé. Két hónapot egy bőröndbe. Minden kis apróság az elmúlt néhány hetet  juttatja az eszembe. Hiányozni fognak. Megint. Ez az egy dolog elviselhetetlen az Au-pair-ségben. Az elválás. :'(

 Még annyi mindenről akartam írni. Sok-sok vicces, mókás, izgalmas sztori. Kalandparkok, ugrálóvár a kertben, London felfedezése gyerekekkel, tengerpart, még egy kis angol konyha, néhány őrült recept...De ez most kicsit várat magára. Írni fogok,amint lesz újra időm.

Addig is olvassátok Esztert, és mindenkinek további szép, élménydús nyarat kívánok! :)

Kata

Muffin sütés ajándékba

Végre itt is elkezdődött a nyári szünet! A gyerekek alig tudták már kivárni, hogy vége legyen az iskolának.

A szünet kezdetét muffin sütéssel ünnepeltük meg. Legnagyobb meglepetésemre a 7 éves Johannes nagyobb lelkesedéssel vett rész a sütésben mint a nővére. 

Egyszerű csokis muffint készítettünk, csoki darabokkal. Én kimértem a hozzávalókat, Johannes adott hozzá mindent, ő üzemeltette a robotgépet is. Közösen formába töltöttük a muffinokat. Miután kisültek Becky dekorálta ki őket. Nagylelkűen nekünk is megengedte, hogy egy-egy muffint kidíszítsünk...

Becky egyik barátnőjének szülinapja volt, a bulira elküldtünk néhány mini muffint. Egy karton dobozt kibéleltünk rózsás szalvétával, majd rózsaszín csomagoló papírral dekoráltuk ki kívülről. Végezetül átkötöttük egy szalaggal a dobozt. 100%-ban saját készítésű, kedves ajándék. :)

                          

A recept

250 g	Liszt
150 g	Cukor
2 EK	Kakaópor
2 TK, gestr.	Sütőpor
1/2 TK	Szódabikarbóna
150 g	Tejcsokoládé
75 g	Étcsokoládé
250 ml	Tej
90 ml	Olaj
1	Tojás

Számháború

Emlékszem, amikor még általános iskolás voltam, nem múlt el nyár számháború nélkül. Minden tábor csúcspontja ez a játék volt.

Érdekes, itt senki sem ismerte. Becky idén befejezte az általános iskolát, ami itt csak negyedikig tart. Ennek örömére egy kedves ötlettel állt elő, megvendégelte az egész osztályt és a tanító nénit is.

Ez az alkalom kapóra jött egy jó kis számháborúhoz.

Délelőtt elkészítettük a számokat. Becky 1000-től 5000-ig én 5000-től 10000-ig írtam fel számokat, hogy ne legyen kavarodás. Zöld és kék csapat versengett egymással, mi két zászlóval játszottunk. Egy nagyobb papírra zászlót terveztem a zöld csapatnak, Becky a kéknek. A zászlórúd faágból készült.

A tanító néni és én is játszottam. A tenyerünkre írtuk a számainkat, nehogy elfelejtsük őket. Megtanítottam a gyerekeknek, hogy tankoljanak (dugják össze a fejüket, és így takarják el a számtáblákat) ezen kívül a ház fala, az istálló, a kertben a fák, bokrok, a fa házikó és a farakás ideális terepet képeztek a játékhoz. Jól lehetett rejtőzködni. A zászlót sajnos egyik csapatnak sem sikerült megtalálnia. 

A játékot a mi csapatunk élte túl. Minden számot leolvastunk, ezzel kiejtettük az ellenséges csapat tagjait a játékból. Jól szórakozunk, mire a játéknak vége lett a hús és a virsli is megsült, ülhettünk asztalhoz vacsorázni.