Még egy szülinap

Nyáron szinte minden hétvégére jut egy születésnap. Ma nálunk volt party, apuka szülinapját ünnepeltük. Egy nagyon fárasztó, de egyben nagyon jó nap volt a mai.

Az iskola és a munka miatt már korán, hét órakor felköszöntöttük az apukát. Délelőtt sok volt még a teendő, én a kertet készítettem elő a délutáni bulira, az anyuka a konyhában serénykedett. Leszedtem neki a ribizlit, finom ribizlis sütit sütött. Füvet nyírtam, leveket söprögettem, majd megérkezek a nagyszülők és egy unokatesó aki annyi idős mint én. Janával kihordtuk az asztalokat, letörölgettük őket, majd kimentünk a mezőre, némi dekorációt keresni. Míg a nagyi remek ebédet főzött a családnak.

Íme az eredmény:

A mezei virágok üvegben vagy egyszerű vázában nagyon kecsesek tudnak lenni. És nem utolsó sorban tartósabbak, mint azt az ember gondolná.

A büfé asztal volt a másik nagy kedvencem:

Egy utánfutó, ami azért praktikus, mert benne még a gyerekeknek is jut hely. Volt, hogy mind a négy gyerek bent volt az utánfutóban, majd kettesével kikukucskáltak, mint valami kis mezei pockok.

A hűtőt nem fotóztam le, de a büfékocsi mellé állított bádog kádat töltöttük tele vízzel, pakoltuk meg jéggel. Tökéletes volt! Minden üdítő jól elfért benne.

Lassan megérkeztek a vendégek, mi még előtte egy rövid kis bicikli túrára is elmentünk Janával, a barátjával és Beckyvel. Az erdőben áll egy eldugott kis medence, a víz csak térdig ér benne, remek hűsítő egy olyan meleg délutánon, mint amilyen a mai is volt.

Egy igazi vidéki hangulatú szülinapot tartottunk, csak úgy mezítláb, kint a kertben. 

A gyerekek krétával rajzoltak a betonra, fára másztak, a nagyobbak lovagoltak is, frizbiztünk, kutyát sétáltattunk, grilleztünk, beszélgettünk. Tíz óra is volt már, mire mindenki hazament.

A gyerekek és a kutya

Bodza is itt van velem Németországban. Otthonról úgy tűnt, ha minden simán megy is, azért a kutyával biztos lesznek problémák.

Szerencsére eddig minden simán ment.

Ott kezdődik a dolog, hogy Bodza otthon félt a gyerekektől és az idegenektől is. Elég sokat olvastam a témában, de sokkal okosabb nem lettem: a kutyának idő kell, jutalomfalat és nyugodt környezet, nyugodtan közeledő emberek.

Ez végül is bevált. Bodza első nap mindenkit megugatott, de aztán a gyerekek elhalmozták jutalomfalatkákkal. Néhány nap múlva már hűségesen követte őket, finom falatokat remélve. Kis idő múlva pedig már nyugodtan simogathatták, ölelgethették, fel is emelhették. Azóta valahogy minden gyereket szeret.

 

A gyerekek is nagyon szeretik őt. Nem beszélve a tacskóról, Freddyről. Délutáni programunk a kutyafuttatóban játszó kutyák figyelése, fagyival, bambival vagy anélkül. :)

Reggel vagy Bodzával, vagy Freddyvel együtt megyünk az oviba. Bodza be is jöhet, ha felveszem. Juli minden reggel szorosan magához öleli, mielőtt elköszönünk.
Johannes talán első kedves mondata hozzám az volt, hogy köszönöm, hogy magaddal hoztad a Bodzát.

A gyerekek a kutyának köszönhetően megtanultak néhány magyar szót is.
- gyere ide!
- marad!
- okos
- ül
Mindannyian tudjuk, hogy Bodza azt jelenti, Holunder.

Oh, Bodza ist so kuschelig!

Én pedig sosem vagyok egyedül, és mindig van ok egy sétára a mezőn, ahová egyébként nem mennék ki. Bodza viszont nagyon élvezi, ott nyugodtan elengedhetem, vidáman rohan, rengeteg szagot érezhet. Rendszeresen látunk nyulakat, őzeket, macskákat és egy egerészölyv párral is minden nap találkozunk, akik itt laknak az erdő szélén. Egy kutya ki tudja még mi mindent kiszimatol.

Ha a faluban sétálunk Bodza mindig okot ad a beszélgetésre. Tegnap pedig az szomszéd asszony kért meg, had ölelgesse már meg, megengedtem. Cserébe kaptunk egy kígyóuborkát, egyenesen a kertből.

Így telik vidéken az élet. :)

Uzsonnára alma szendvics

Egy finom és egészséges uzsonna:

Ötletek kislányoknak

A legtöbb kislány szeret szépen öltözködni, ékszereket hordani, szép frizurával óvodába menni. Julit reggelente általában én öltöztetem, szinte csak szoknyát hord. A haja viszont rövid. Egyik reggel nővére megkért, hogy fonjam be a haját, el is készült a két copf, Juli ábrándozva nézte. Megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e ha neki is megcsinálnám a haját, a sajnálkozó válasz az volt, hogy az ő haja túl rövid.

No nem baj, próbáljuk meg azért!

Kiderült, hogy elég hosszú már a haja, azóta pedig növeszti is, de "Nem Aranyhaj hosszúságúra, mert akkor még valaki rálépne!"

Még indulás előtt lefényképeztem, a tükörben is megnézte magát jobbról, balról, megkérdeztem elégedett-e.

A válsz olyan aranyos és őszinte volt, Juli alig hallhatóan, szinte suttogva azt felelte: nagyon elégedett.

Az idősebb kislánytól pedig én tanulok. A mezőn sétáltunk, amikor elkészítette ezt a szép gyűrűt nekem. A virág szárát kilyukasztotta a körmével, majd hurkot formált és a szár végét átfűzte  lyukon.

Itthon vízbe raktam a gyűrűmet és már két nap eltelt, de még mindig tökéletes.

Zene

Tavaly nyáron is fontos volt a zene a gyerekeknek, ez idén, itt, Németországban is így van. Hangszereken is játszanak, és mindig dúdolgatnak valamit.

Johannes dobol, Becky fuvolázik, Juli keddenként zene csoportba jár, az anyuka gitározik, s énekel is, engem meg elküldtek zongorázni. Lehet zenekart alapítunk. ;)

  

Juli egyik kis barátnőjével már sikerült is a dolog.. Zenedobozzal és játék hangszerekkel egész hangzatosak voltunk. Még a kanárinak is tetszett a Happy Birthday a mi előadásunkban, ő is rázendített.

Aztán a kis Juli berakott egy angol gyerekdalos CD-t, amiből egy szót sem ért, de tökéletesen énekli a dalokat. Jó hallása van. Néha interneten is hallgatunk angol dalokat, a dalok olyan jól lekötik a gyerekek figyelmét.

Johannes szereti a Five little monkeys-t, mert viccesnek találja a videót.
Rebecca el tudja fuvolázni a This old man-t, Juli énekel hozzá.

Van a gyerekeknek egy zenélő könyve is. Ma levendulát metszettem a ház előtt, Julinak viszont szünet van az oviban, hogy ne unatkozzon kivittünk egy padot a ház elé, ahová kényelmesen elhelyezkedett a szintén óvodás szomszéd kisfiúkkal. A három gyerek együtt dalolt, amíg én kertészkedtem. Öröm volt hallgatni!

Lovak

Mikor jelentkezem a munkára, még fogalmam sem volt róla, hogy a családnak három lova is van. Örültem, mikor kiderült, mert ez azt jeleneti, hogy végre ezen a nyáron több időm van lovagolni, mint egész évben otthon.
Terepen lovagolunk. A falu kb három fő utcából áll, azon túl rétek, szántóföldek, erdők, patakok vannak minden irányba, ameddig a szem ellát.

Hetente kétszer van időnk az anyukával lovagolni. Délelőtt megyünk, ameddig a gyerekek nincsenek itthon. Tegnap egyedül mentem, először. Izgalmas volt. Az ég eléggé borús volt, jöttek mentek a felhők. El is eredt az eső, szerencsére éppen az erdőben voltam és nem esett sokáig, de akkor rendesen zuhogott. Utána felfrissült a természet is, mi is. Lotte-val lelkesen vágtáztunk végig a patak partján, aztán fel a dombon és már vissza is értünk a faluba.

A gyerekek is tudnak lovagolni. Mind a hárman a saját egyéniségükhöz mérten állnak hozzá a lovakhoz.
Rebecca a gondoskodó, ő ügyesen kihajtja őket a rétre, majd vissza is hívja őket. Sajnos kevés ideje van lovagolni, még csak egyszer voltunk együtt, de akkor nyereg nélkül jött, a kis pónin, úgy ügettünk, vágtáztunk. Sportos, ügyes kislány.
Johannes a kis vadóc a fa tetejéről ugrik rá a ló hátára, vagy az istálló ablakán mászik ki, felpattan a lóra és cowboyt játszik.

Juli szobája tele van lovakkal, két hintalova is van, a kulacsa is rózsaszín, pónis. Állandóan a nyergekkel játszik az udvaron, ő fésülgetni szereti a lovakat. Egy két körre azért szívesen fel is ül rájuk. A minap őt és kis barátnőjét vezetgettem körbe körbe az udvaron.
A nyári szünetben talán többet fogunk együtt lovagolni, Juli is szívesen megtanulná már egyedül irányítani a lovat, és biztos vagyok benne, hogy Becky velem tartana az erdőbe, ha ideje engedné.

Rózsák zellerszárból

Mikor legutóbb Pinteresten keresgéltem kreatív ötleteket gyerekeknek, találtam is valamit, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet. Nyomdázás zellerszárral. Roppant egyszerű a dolog, de annál élvezetesebb. Levágjuk a zellerszár végét, befestékezzük, és már indulhat is a móka.

       

A nyomdázásban az a jó, hogy már egy óvodás korú gyerek is ügyesen nyomdáz, de a felnőtt számára is érdekes a dolog.

Íme az eredmény. Ráadásul nekünk csak vízfestékünk volt itthon, de azzal is tökéletes rózsákat készítettünk

A zeller szár nagyobb részét pedig egy finom salátába használtuk fel. Ebben a salátában számomra az a különleges, hogy külön-külön nem szeretem az összetevőit, de együtt valami mesés eredményt hozhatunk ki belőlük!

Hozzávalók:

- zellerszár

- kínai kel

- kígyóuborka

Az öntethez:

- 4 ek tejföl

- 4 ek citromlé

- 4 tk méz

- 4 tk szója szósz

- chili ízlés szerint

Mindent összeaprítunk és keverünk és már kész is a finom saláta.

. 

My Toy Story

Néhány földön heverő játék, egy pont kéznél lévő kamera, és egy kis fantázia szülte az alábbi képregényt :

Fessünk üveggolyóval!

Ma egy négyéves megtanított egy lenyűgöző festő technikát, amiről eddig még sosem hallottam. Festeni üveggolyóval? Meglátjátok, épp olyan mókás, mint ahogy hangzik.

Kellékek:
- cipős doboz
- rajzlap
- üveggolyó
- tempera ( vagy bármilyen tubusos festék)

A mérethez igazított rajzlapot beletesszük a dobozba, a lap közepére festéket nyomunk, majd belepottyantunk egy üveggolyót. Ide-oda lökdössük a dobozt, miközben a festékes üveggolyó végiggurul a papíron. Ha megszárad egy festékréteg, újabb színekkel próbálkozhatunk. :)

Íme az eredménye. So artistic, isn't it? :)

Építsünk állatkertet!

Egyik délután átjött hozzánk Sara-Marie, Juli kis barátnője. Mi hívtuk meg, de Julinak mégsem volt sok kedve a játékhoz, inkább bátyjával szerette volna nézni a Toy Storyt. Sara- Marienak viszont a film nem tetszett. 

Egyedül voltam a gyerekekkel, megpróbáltam hát Juli lelkére beszélni, hogy nem szép dolog a barátunkat magára hagyni... Ez végül hatott, de a gyerekek valahogy nem találták fel magukat aznap délután. 

Leültem velük társasozni, de a játékot mind a hárman látványosan untuk. 

Ekkor eszembe jutott valami. Elkezdtem fakockákat egymás mellé rakosgatni. A gyerekek tekintete érdeklődve rám szegeződött. Rövid, várakozással teli hallgatás után közöltem velük, hogy állatkertet építek. Ez végre mind két kislánynak tetszett. Kis időn belül úgy belejöttek az építésbe, hogy én már nyugodtan ott hagyhattam őket, észre sem vették a távozásomat.

 

Az állatkert azóta is a szobában áll, majdnem nagyobb és jobb lett, mint a budapesti. ;)

Csereprogram

Négy éve a gimnáziummal lehetőségünk volt részt venni egy csereprogramon. Magyarországon egy hét és Németországban is egy hét, a testvér iskolánál. Emlékszem nem akartam jelentkezni, végül Dórinak sikerült rábeszélnie. Örülök, hogy nem hagyta abba a győzködést, mert életem egyik legjobb élménye volt az a két hét és az azt megelőző izgalmas időszak, amikor szinte naponta e-maileket váltottunk cserepartneremmel.

A program után is igyekeztük tartani a kapcsolatot, persze ez nem mindig könnyű. Viszont, idén nyáron nagy szerencsénk van. A család, akiknél dolgozom kb 60 km-re lakik Schwäbisch Gmündtől, ahol testvér iskola van. Cserepartnerem, Lioba pedig egy év au pairkedés után, idén júniusban jött haza Írországból. 

A hétvégén Lio és Sophia-aki szintén részt vett anno a programon-ellátogattak hozzánk Zweiflingenbe. Nagyon jó hangulatban telt el a nap. Játszottunk a gyerekekkel, egy nem csak gyerekeknek való, igen szórakoztató játékot. 

Négyen játszottunk, három babot raktunk ezért az asztal közepére

Solo/Uno kártyákat osztottunk szét, mindenki 3 kártyát kapott.

1. Minden körben egy kártyát lefordítva tovább kell adnunk a tőlünk jobbra ülő játékosnak.

2. Akinél végül  három egyforma színű kártya van, az gyorsan lecsap egy babra.

3. A többieknek is igyekezniük kell, hogy megszerezzék a maradék két babot.

4. Akinek nem jut bab, az abban a körben vesztett.

5. Jöhet a következő kör

A hozzánk legközelebb lévő városban négy napos borfesztivál volt, így este, grillezés után mi is elmentünk körülnézni. A sváb borvidék jellegzetes szőlőjéből, a trollingerből készült vörösbort kóstoltam meg. A régióban a bor jellemzőbb ital, mint a sör. Idézem: "A német bor finom és könnyű, sok benne a sav és kevés az alkohol." Valóban finom volt a bor, jó volt a hangulat és szerencsésnek érzem magamat, hogy rég nem látott barátokkal osztozhattam az élményen.

On my happy birthday - ahogy Alexandra mondaná ;)

Nagyon mozgalmas születésnapom volt. A héten megérkeztek  szülinapi kártyák, amiket még egyszer köszönök! Aztán a tegnapi naptól kezdve folyamatosan jobbnál jobb programokon vettünk részt. Ha jobban belegondolok, a tegnap előtti biciklizés Alexandrával sem volt rossz.

No, de tegnap először strandolni vittem a három gyereket, ahol véletlen összefutottam Alexandrával, aki szintén a gyerekekre vigyázott. Mindenki kapott fagyit, kekszet, kávét, a gyerekek játszottak, mi pedig szépen lebarnultunk. A legviccesebb az volt, mikor három gyerekkel mentem be a vízbe, és mind a három azt kiabálta, hogy "Eszter, nézd!" Johannes még szaltózott is egyet!

Este színházba mentem, anyuka helyett, az ő kollégáival. A színház szabadtéri volt, egy folyóparton, gyönyörű hegyekkel körülvéve. A darab pedig vicces volt egész sokat meg is értettem belőle.

Reggel arra ébredtem, hogy anyáék hívnak, majd úgy húsz perccel később a gyerekek énekeltek az ajtóm előtt. Fel kellett kelnem...az emeleten meglepetés várt; szépen megterített asztal, friss péksütemény, forró tea és ajándékok. Még a kutyám, Bodza is kapott egy kis apróságot! Becky egy mini patkányt kötött neki!

Később elmentünk az anyukával lovagolni. Lent a völgyben van egy patak, mellette erdő és rétek, tökéletes a vágtázásra. A patak egyik partjáról indultunk, majd át a vízen és a túl oldalon vágtáztunk tovább. Ezt néhányszor megismételtük. Hazafelé megálltunk málnát enni az erdőben.

Délután néhány vendég érkezett, annyi csokit kaptam mint Mikulásra! Uzsonnáztunk és már mentünk is az óvodába, ahol öt órától egy kis fesztivált rendeztek. A gyerekek műsort adtak egy világ körüli útról. A legkisebbek arabnak, a kicsit idősebbek kínainak, a többiek indiánnak, cowboynak, hollandoknak és bajoroknak öltöztek be, vidám dalokat énekeltek s táncoltak. Utána megint csak evés következett. Volt természetesen virsli, az anyukák pedig salátákat hoztak. Mi tortellini salátát készítettünk. Nagyon egyszerű:

Egy zacskó tortellint megfőzünk és salátaöntet pórból öntetet készítünk hozzá. Paradicsomot, mozzarellát, és szárzellert darabolunk mellé. Friss bazsalikom levéléllel fűszerezzük.

Ma még focimeccs is volt, az első félidőt az oviban néztük meg, a másodikat Alexandra családjával a városban. Nyert Németország, úgyhogy mindenki boldog volt!
Tehát a szülinapom is boldogan telt el. Köszönöm a kedves üzeneteket is, amiket facebookon küldtetek! :)

Herzlichen Glückwunsch zum Geburtstag! :)

egy kis angol konyha

Mielőtt először utaztam Angliába és az ételekre, a konyhára terelődött a szó, mindig azt hallgattam, hogy á, csak fish 'n' chips-en élnek, biztosan hiányolni fogod a jó kis magyar ízeket. Az utóbbi tényleg igaz, nagyon hiányzik néha az hazai koszt, de az, hogy egyhangú a konyhájuk, az egyáltalán nem így van...
Annyi érdekes íz- kombinációra, és különlegességre leltem. Amiket azelőtt otthon még sosem próbáltam


Marmite

Marmite mindig van itthon, tavaly is volt, csak nem tudtuk, hogy mi az. Most viszont, mikor az ikrek reggelijét készítettem, újra találkoztam vele. Pirítósra kenve eszik, ragacsos, barna, furcsa illatú, és elképesztően sós! Összeragad tőle a szánk. De az ikrek szeretik!

Utánaolvastam, és  élesztőből készül, nagyon egészséges, tele van B-vitaminnal. Azt mondják róla, hogy valaki vagy nagyon szereti, vagy ki nem állhatja. Érdekes, mert tavaly rá sem bírtam nézni, viszont, ahogy ma az ikrek olyan jóízűen ették, én is megkívántam.
Különlegessége, hogy igazi brit termék, Londonban gyártják.Egyébként Magyarországon is kapható, láttam valahol egy pesti plázában. :P

Bárány projekt II

A bárány projekt ma lezárult. A lányok nagyon ügyesek voltak. Itthon hallgattam meg őket gyakorlásként. Állíthatom, hogy néhány évfolyam társamnál jobban adnak elő. Készítettek egy plakátot is, tömör, lényegre törő, de színes és érdekes volt mind a plakát, mind az előadás. Látszott, hogy nem először csinálnak ilyet.

Én is hozzájárultam a dologhoz, rendeltek tőlem a lányok egy képet. Gondoltam, festek nekik valami magyar juhot, egy racka juhot.

Kleine Prinzessin

Mielőtt idejöttem, nem gondoltam hogy ilyen kis falvakban is, mint ahol mi lakunk, találkozhatok Au pairekkel, de szerencsére tévedtem. Aleksandra Ukrajnából jött, és szerencsére a gyerekeink legjobb barátok. Ma délután sem mi kezdeményeztük a találkozót, hanem a gyerekek. 

A kislányok együtt játszottak, Aleksandra pedig a szobámban zongorázott. Én a rózsaszín ágyamon feküdtem, mellettem a fehér kis kutya aludt és egyszerűen csak hallgattam a zongorát. Úgy éreztem magamat, mint egy királylány.

Aztán a gyerekek is csatlakoztak hozzánk. Színes karkötőket fontak, játszottak a Bodzával, aztán befontam a hajukat. Aleksandra pedig csak zongorázott, vagy egy órán át.

Könyvtár

Mindig is szerettem könyvtárba járni. Szerintem fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban megismerkedjenek a könyvtárral, kényelmesen mozogjanak benne, hogy a jövőben rendszeres, jó szokásukká váljon az olvasás. 

A könyvtáraknak számomra különleges hangulatuk van, a polcok roskadoznak az izgalmasabbnál, izgalmasabb könyvektől, alig tudok választani... Németországban, legalábbis Öhringenben pedig még limit sincs! Egy hatalmas kosár könyvet kölcsönöztünk ki, és még vagy egy tucat filmet magunknak és CD-ket  a gyerekeknek. 

Keveset nézünk tévét, a gyerekek is alig, én ezt helyesnek is tartom. Helyette meséket hallgatnak hétvégén reggelente és az autóban is. Az autóban én is örülök a mese hallgatásnak, mert a passzív szókincsemet jelentősen felfrissítik a mesék, van úgy, hogy új kifejezéseket is tanulok belőlük. Nem csak én, a gyerekek is; gyakran kérdezik, hogy "Mama ez mit jelent?" Nem csak a képzelőerőnk fejlődik, de a szókincsünk is bővül.