Reggel kutya sétáltatás közben elrejtettem néhány csokit és cukorkát a játszótéren, majd nekiláttam krétával nyilakat rajzolni az aszfaltra. Néhány nyíl tévútra vezetett, néhányat kicsit elrejtettem, egy kőfalra, egy nagyobb kőre vagy a járdaszegélyre rajzoltam fel.
Volt három különleges nyíl is, dióból, rózsasziromból és a gyerekek kedvence cukorkákból volt kirakva.
A gyerekek biciklivel indultak kincset keresni, én gyalog követtem őket, ha kellett segítettem. Eleinte nehezen ment a dolog, de aztán rájöttek a dolog logikájára, hogy hol érdemes figyelniük, lassítaniuk, keresniük.
A játszótéren szinte minden játékra rajzoltam nyilat, mindenhová fel kellett mászniuk, be kellett kukucskálniuk minden kis lyukba, mire a megfelelő nyíl végre a kincshez irányította őket.
A következő kört már csak a játszótéren játszottuk, a gyerekek rejtettek el nekem apróságokat és én kerestem. Ezt legalább annyira élvezték, mint amikor nekik kellett a nyilakat követniük. Ügyesek voltak, jól elrejtették ők is a kincset és jókat nevettek, mikor a félrevezető nyilakat követve zsákutcába jutottam. Végül én is megtaláltam a nekem szánt csokit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése