Mindig is szerettem könyvtárba járni. Szerintem fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban megismerkedjenek a könyvtárral, kényelmesen mozogjanak benne, hogy a jövőben rendszeres, jó szokásukká váljon az olvasás.
A könyvtáraknak számomra különleges hangulatuk van, a polcok roskadoznak az izgalmasabbnál, izgalmasabb könyvektől, alig tudok választani... Németországban, legalábbis Öhringenben pedig még limit sincs! Egy hatalmas kosár könyvet kölcsönöztünk ki, és még vagy egy tucat filmet magunknak és CD-ket a gyerekeknek.
Keveset nézünk tévét, a gyerekek is alig, én ezt helyesnek is tartom. Helyette meséket hallgatnak hétvégén reggelente és az autóban is. Az autóban én is örülök a mese hallgatásnak, mert a passzív szókincsemet jelentősen felfrissítik a mesék, van úgy, hogy új kifejezéseket is tanulok belőlük. Nem csak én, a gyerekek is; gyakran kérdezik, hogy "Mama ez mit jelent?" Nem csak a képzelőerőnk fejlődik, de a szókincsünk is bővül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése