Egyik délután átjött hozzánk Sara-Marie, Juli kis barátnője. Mi hívtuk meg, de Julinak mégsem volt sok kedve a játékhoz, inkább bátyjával szerette volna nézni a Toy Storyt. Sara- Marienak viszont a film nem tetszett.
Egyedül voltam a gyerekekkel, megpróbáltam hát Juli lelkére beszélni, hogy nem szép dolog a barátunkat magára hagyni... Ez végül hatott, de a gyerekek valahogy nem találták fel magukat aznap délután.
Leültem velük társasozni, de a játékot mind a hárman látványosan untuk.
Ekkor eszembe jutott valami. Elkezdtem fakockákat egymás mellé rakosgatni. A gyerekek tekintete érdeklődve rám szegeződött. Rövid, várakozással teli hallgatás után közöltem velük, hogy állatkertet építek. Ez végre mind két kislánynak tetszett. Kis időn belül úgy belejöttek az építésbe, hogy én már nyugodtan ott hagyhattam őket, észre sem vették a távozásomat.
Az állatkert azóta is a szobában áll, majdnem nagyobb és jobb lett, mint a budapesti. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése