A gyerekek és a kutya

Bodza is itt van velem Németországban. Otthonról úgy tűnt, ha minden simán megy is, azért a kutyával biztos lesznek problémák.

Szerencsére eddig minden simán ment.

Ott kezdődik a dolog, hogy Bodza otthon félt a gyerekektől és az idegenektől is. Elég sokat olvastam a témában, de sokkal okosabb nem lettem: a kutyának idő kell, jutalomfalat és nyugodt környezet, nyugodtan közeledő emberek.

Ez végül is bevált. Bodza első nap mindenkit megugatott, de aztán a gyerekek elhalmozták jutalomfalatkákkal. Néhány nap múlva már hűségesen követte őket, finom falatokat remélve. Kis idő múlva pedig már nyugodtan simogathatták, ölelgethették, fel is emelhették. Azóta valahogy minden gyereket szeret.

 

A gyerekek is nagyon szeretik őt. Nem beszélve a tacskóról, Freddyről. Délutáni programunk a kutyafuttatóban játszó kutyák figyelése, fagyival, bambival vagy anélkül. :)

Reggel vagy Bodzával, vagy Freddyvel együtt megyünk az oviba. Bodza be is jöhet, ha felveszem. Juli minden reggel szorosan magához öleli, mielőtt elköszönünk.
Johannes talán első kedves mondata hozzám az volt, hogy köszönöm, hogy magaddal hoztad a Bodzát.

A gyerekek a kutyának köszönhetően megtanultak néhány magyar szót is.
- gyere ide!
- marad!
- okos
- ül
Mindannyian tudjuk, hogy Bodza azt jelenti, Holunder.

Oh, Bodza ist so kuschelig!

Én pedig sosem vagyok egyedül, és mindig van ok egy sétára a mezőn, ahová egyébként nem mennék ki. Bodza viszont nagyon élvezi, ott nyugodtan elengedhetem, vidáman rohan, rengeteg szagot érezhet. Rendszeresen látunk nyulakat, őzeket, macskákat és egy egerészölyv párral is minden nap találkozunk, akik itt laknak az erdő szélén. Egy kutya ki tudja még mi mindent kiszimatol.

Ha a faluban sétálunk Bodza mindig okot ad a beszélgetésre. Tegnap pedig az szomszéd asszony kért meg, had ölelgesse már meg, megengedtem. Cserébe kaptunk egy kígyóuborkát, egyenesen a kertből.

Így telik vidéken az élet. :)