Négy éve a gimnáziummal lehetőségünk volt részt venni egy csereprogramon. Magyarországon egy hét és Németországban is egy hét, a testvér iskolánál. Emlékszem nem akartam jelentkezni, végül Dórinak sikerült rábeszélnie. Örülök, hogy nem hagyta abba a győzködést, mert életem egyik legjobb élménye volt az a két hét és az azt megelőző izgalmas időszak, amikor szinte naponta e-maileket váltottunk cserepartneremmel.
A program után is igyekeztük tartani a kapcsolatot, persze ez nem mindig könnyű. Viszont, idén nyáron nagy szerencsénk van. A család, akiknél dolgozom kb 60 km-re lakik Schwäbisch Gmündtől, ahol testvér iskola van. Cserepartnerem, Lioba pedig egy év au pairkedés után, idén júniusban jött haza Írországból.
A hétvégén Lio és Sophia-aki szintén részt vett anno a programon-ellátogattak hozzánk Zweiflingenbe. Nagyon jó hangulatban telt el a nap. Játszottunk a gyerekekkel, egy nem csak gyerekeknek való, igen szórakoztató játékot.
Négyen játszottunk, három babot raktunk ezért az asztal közepére
Solo/Uno kártyákat osztottunk szét, mindenki 3 kártyát kapott.
1. Minden körben egy kártyát lefordítva tovább kell adnunk a tőlünk jobbra ülő játékosnak.
2. Akinél végül három egyforma színű kártya van, az gyorsan lecsap egy babra.
3. A többieknek is igyekezniük kell, hogy megszerezzék a maradék két babot.
4. Akinek nem jut bab, az abban a körben vesztett.
5. Jöhet a következő kör
A hozzánk legközelebb lévő városban négy napos borfesztivál volt, így este, grillezés után mi is elmentünk körülnézni. A sváb borvidék jellegzetes szőlőjéből, a trollingerből készült vörösbort kóstoltam meg. A régióban a bor jellemzőbb ital, mint a sör. Idézem: "A német bor finom és könnyű, sok benne a sav és kevés az alkohol." Valóban finom volt a bor, jó volt a hangulat és szerencsésnek érzem magamat, hogy rég nem látott barátokkal osztozhattam az élményen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése