Számháború

Emlékszem, amikor még általános iskolás voltam, nem múlt el nyár számháború nélkül. Minden tábor csúcspontja ez a játék volt.

Érdekes, itt senki sem ismerte. Becky idén befejezte az általános iskolát, ami itt csak negyedikig tart. Ennek örömére egy kedves ötlettel állt elő, megvendégelte az egész osztályt és a tanító nénit is.

Ez az alkalom kapóra jött egy jó kis számháborúhoz.

Délelőtt elkészítettük a számokat. Becky 1000-től 5000-ig én 5000-től 10000-ig írtam fel számokat, hogy ne legyen kavarodás. Zöld és kék csapat versengett egymással, mi két zászlóval játszottunk. Egy nagyobb papírra zászlót terveztem a zöld csapatnak, Becky a kéknek. A zászlórúd faágból készült.

A tanító néni és én is játszottam. A tenyerünkre írtuk a számainkat, nehogy elfelejtsük őket. Megtanítottam a gyerekeknek, hogy tankoljanak (dugják össze a fejüket, és így takarják el a számtáblákat) ezen kívül a ház fala, az istálló, a kertben a fák, bokrok, a fa házikó és a farakás ideális terepet képeztek a játékhoz. Jól lehetett rejtőzködni. A zászlót sajnos egyik csapatnak sem sikerült megtalálnia. 

A játékot a mi csapatunk élte túl. Minden számot leolvastunk, ezzel kiejtettük az ellenséges csapat tagjait a játékból. Jól szórakozunk, mire a játéknak vége lett a hús és a virsli is megsült, ülhettünk asztalhoz vacsorázni.